Rózsaszín agyagnak vettük de inkább vörös a színe, szénnel fogom keverni és ördögűző(?) lesz a neve. Vagy ördögi angyal?
Azt hiszem, hogy a középkorban a folyton valamit kotyvasztó, kevergető, kísérletezgető férfit biztosan boszorkánymesternek tarthatták. Persze ennek a még csak képzeletben létező szappannak már a neve miatt is máglyán végezhettem volna.
Talán ezért (is) nem volt divat a középkori Európában a szappankészítés annak ellenére, hogy a szappanfőzést lassan egy évezrede ismeri az emberiség és a hozzávalók is bőven rendelkezésre állnak bármelyik kontinensen. Mindenesetre izgalmasnak ígérkezik a kísérlet!
Az alap masszába teszek majd fehér agyagot, aztán három részre osztom. Egyet kisebb adagot meghagyok fehérnek, a maradékot elfelezem. Aktív szénnel színezem az egyik felét, a másikat a vörös agyaggal dúsítom, majd kisméretű merőkanállal meg egy mártáskanállal pakolgatom majd a formába. Tömjén, ylang ylang és levendula illóolaj adja majd az illatát. A mintája érdekes lesz: három színű kanálörvény, amit még egy pálcával finoman átkeverek.
Amit a lelki szemeimmel látok, az tetszik, de azért kíváncsi vagyok sikerül-e olyanra készíteni, ahogy elgondoltam.
Az előbbihez képest a mai másik projekt, a kókusztejes natúr szappan semmiségnek tűnik. Kókuszreszeléket desztillált vízben felfőztem, főzés közben elturmixoltam, leszűrtem, a száraz anyagot félretettem. A kókusztej kihűlése után esetleges zsírkiülést eltávolítom, aztán vagy beleszámolom a receptbe, vagy félreteszem más célra.
Végül a sajátságos kókuszteát lefagyasztom, hogy lúgoldás közben ne égjen meg. (jó dolog a facebook, Györgyi adta a fagyasztás tippet) A szappant fehér agyaggal és a korábban felfőzött és vissza szárított reszelékkel fogom dúsítani. Egyéb színező, és illat nem lesz benne.
Ha ma elkészülnek a szappanok, és holnap felvágom őket, akkor március 28. csütörtök lesz a napja, amikor ki lehet őket próbálni.
Különvélemény