Úgy vélem, hogy a túlbuzgóság minden szempontból kerülendő, de a kezdő lelkesedése néha elragadja figyelmünket a realitások talajáról. Így történt ez legutóbb is, amikor a jövő év első szappanját alkottuk. "Bizony mondom Néktek"...
A lágy masszát, ahogy formába öntjük, finom porrá őrölt fűszerekkel, többnyire kakaóval hintjük meg. Azt aztán alulról is, felülről is átitatja a szappan, ezért nem esik szét a két réteg. Már ha elég nedves a massza és nincs eltúlozva a ráhintett por mennyisége.
Utóbb úgy esett, hogy néhol sok volt a por, és annak mentén kettévált a szappan. Így én bizony ki nem adom a kezemből világ csúfjára! Kidobni meg már csak azért nem fogom, mert egyfelől igen jól sikerült maga a szappan, másrészt nagyon tetszik az illata, harmadrészt rájöttem a megoldásra!
Szappant készíteni már csak azért is szeretek, mert folyamatosan lehetőséget biztosít valami új kipróbálására. Illatok keverésével, összetevők arányával,. új minták és díszítések kitalálásával vagy kipróbálásával kapcsolatban, de a fellépő jelenségek okainak vizsgálata és esetleges javítása is kellően széles látást adó terep a kutatásra. Tegyem hozzá gyorsan, hogy eddig minden hibából csak tanultam, és eldobni sem kellett egy kiöntött szappant sem.
Már most az van, hogy a díszítésnél kettéeső szappan hibának is mondható, amennyiben ezzel megelégszem és vagy elhasználjuk otthon, vagy félreteszem díszítésre egy későbbihez, vagy nagy mérgemben egyenesen ki nem hajítom. (lásd meg Uram, mire megyünk ketten! -amikor a paraszt maga tapossa le a jégverés után megmaradt fél tábla búzáját). Én meg úgy gondolom, hogy ez korántsem hiba, hanem egy fellépő jelenség, amiből tanultam. Kettőt is! Az biztos, hogy eztán sokkalta jobban figyelek a díszítés eltúlzásának kerülésére.
Aztán arra is rájöttem, hogyan kezeljem jól a helyzetet. Még csak azt sem mondanám, hogy mentem ami menthető, mert egy huszárvágással csak a munka több egy picit, de a végeredmény reményeim szerint jó lesz. És ezt minden elbizakodottság nélkül mondom, mert tényleg bízom benne!
A megoldás: Minden illatú szappan!
Kezdjem kicsit visszábbról az egész históriát. Gyakran ér az a vád, hogy mindent a kályhától kezdek, és ez most is így lesz. Amikor elkészül egy szappan, akkor a keverőtálat nem azonnal mosom el, hanem hagyom, hogy a szappanosodás ott is végbemenjen, majd a maradékot összegyűjtöm és golyóbisokat formázok belőle. Az elsőkkel még megpróbáltam kezet mosni, de arra nem különösebben alkalmas a formája miatt. Azóta viszont minden szappangolyót összegyűjtök, később jó lesz alapon. Hát most van itt az a később.
Készítek egy natúr masszát, azt megfelezem, s egy részét bekeverem valami virággal. levendula, vagy körömvirág, ahogy épp adódik majd. Ezzel aztán kitöltöm a forma alját, belerendezgetem a golyókat, s végül a tisztán hagyott masszával befedem az egészet. Hogy aztán a másik szappan dolgát is rendbe tegyem, leszedem az amúgy is elvált részeket, azok mindkét felét megkenem a keverőtálban maradt friss masszával bőven, végül a levált részeket vissza illesztgetem egyesével. Utoljára még megtörölgetem a darabokat és az Isten kegyelmére bízva őket, várok.
Úgy vélem, hogy az érési idő végeztére a ragasztásnak nyoma sem marad, teljes értékű szappant kapok, kipróbálom a kész szappannal díszítést, és megtanulom, hogy a kevesebb néha több, máskor meg a több, több munkával jár!
Ráadásul közben elkészül az első "Minden illatú" szappan is!
Különvélemény