Reggel felszeleteltem a tegnap formába öntött zöldfűszerkert szappant. Az élet úgy hozta, hogy az új öntőformához csak a jövő héten fogok hozzájutni, ez pedig még a régiben készült el. Nem baj, mert így az eredeti tervhez hűen, az újban először egy mindenillatú tömb készül majd.
Egyébként mondtam már, hogy nagyon szeretek szappant készíteni? A szappankészítésben az például kifejezetten jó, hogy elég pontosan tudom mi zajlik "odabent", mi fog történni, és mégsem az történik. Most például arra számítottam, hogy sárgásbarna lesz a szappan, ehhez képest pedig szürkészöld lett. Mondjuk örülök, így még jobban tetszik és a nevéhez is illik. Persze közben azt is tudom, hogy az első ilyen tömb is zöld lett, és azt sem felejtem el, hogy az érés végéig változik még a színe.
Ami viszont nem változott a tegnapi formába öntés óta, az az illata: fűszeres, enyhén édes, ugyanakkor fás, de balzsamos, mégis kissé fanyar -szóval összetett, de harmonikus és pasis. Ritkán készül igazán pasis szappan. Talán csak ez, meg a szenes mondható férfiasnak. A többi vagy kifejezetten nőies, vagy semleges.
Múltkor csersavas, fűrészporos, amolyan fatelep illata volt, most valami mást szerettem volna. Ennél a tömbnél arra törekedtem, hogy inkább a fűszeresség domináljon az illatban. Azért került bele egy kis cédrus, hogy belevigye azt a fanyar fa illatot, amit annyira szeretek. Alapvetően a kakukkfű, az orvosi zsálya és rozmaring balzsamos aromái dominálnak, és talán nem is érződik rajta, mégis elmélyíti az össz-benyomást a levendula illóolaja.
A szeletek innentől kezdve negyvenkét napig pihennek, érnek és készülnek rá, hogy birtokba vegyük őket. (2013. április 12. lesz a napja)
Mi pedig most összecuccolunk és elutazunk Egerbe, ahol nagyon nagyon jól fogjuk érezni magunkat a hosszú hétvégén...
Különvélemény