A napokban hívta fel valaki a figyelmem, hogy a legutóbbi borotva szappan receptjében elírtam egy adatot. Javítottam a hibát, illő módon megköszöntem, hogy figyelmeztetett rá, de közben történt még valami más is. Újra a borotvaszappan körül forognak a fogaskerekeim. Most nem is annyira a tartalom, mint inkább a forma foglalkoztat.
Használom egy ideje a saját borotva szappant és bár tetszik, mégsem vagyok vele tökéletesen megelégedve. Idő közben kipróbáltam egy török gyártmányt, innen jött az ötlet. Legutóbb tégelybe öntöttem a szappant, használat előtt kevés vizet engedek rá és hagyom, hogy picit felpuhuljon a teteje. Végül pedig a pamaccsal addig masszírozom, amíg a habot jónak nem gondolom.
A szappanom jó, de a hab lágy és összeesik. Bár a borotválkozás végét kibírja, de hát na! Ráadásul azt gondolom, hogy jóval keményebb, pontosabban tartósabb habot is lehet képezni belőle valami más technikával. Nos, a török szappan egy rúd, aminek a végét benedvesítjük és a vizes arcunkat átdörzsöljük vele, a pamaccsal pedig az arcunkra kent szappant habosítjuk fel.
Ebből jött az ötlet, hogy csőbe húzom a szappant. A PVC ugyan hőre lágyul, de a szappanok nem érik el a nyolcvan fokot sem, a csö pedig 120 fok körül veszíti el a szilárdságát.Úgy hozta a sors, hogy találtam is csövet, ráadásul otthon, nem is akármilyet: nyolcszög alakút. Rendben, elárulom a titkot. A redőnyünk tengelye volt, de az egyik végén elfáradt az anyag, ezért ki kellett cserélni. Én pedig félretettem, hátha jóm lesz valami másra.
Méretre vágtam, már csak azt kell kitalálnom, hogy mivel dugaszoljam el a darabok alját. Meg egy rúd is kell, amivel majd kitolom a megszilárdult szappanokat a csőből...
Még egy kis csinosítás, dugó az aljára, és lehet önteni a borotva szappan rudakat. Már nagyon várom, hogy kipróbálhassam!
Különvélemény