Ebben a bejegyzésben kivételesen nem a szappanról, szappankészítésről fogok beszélni.
Régóta érdekel a szappan, mint tisztálkodószer és mint kézműves termék. Valójában az elmúlt 20 évem iparművészek és kismesterségek mesterei között zajlott, így talán nem is véletlen, hogy számomra fontos, hogy a praktikus jó is és szép is legyen.
Vásárokban találkoztam először kézműves szappanokkal, akkor még csak vevőként. Bár kezdettől fogva érdekelt az is, hogyan készül el a termék, amiért hajlandók voltunk a párommal egy picit többet is fizetni, mint a bolti szappanért. Hozzátartozik persze az is, hogy én notórius szappanfogyasztó vagyok, így eleve adott volt az alap a kiinduláshoz.
Egy év nem nagy idő, mégis rengeteg tapasztalatot szedtem már össze, viszont most látom csak, mennyi minden van még előttem. Sok dolgot kell még kipróbálnom. Technikákat, összetevőket, mintakészítéseket. Legutóbb a szappanbélyeget vettem a fejembe.
Szappanpecsétet még nem sikerült készíttetnem, aminek elsősorban anyagi oka van. Sok finom szappanba kerülne, ha elfogadná, aki készítené... Csak úgy hemzseg az előző mondatban a feltételes mód. Ellenben tény, hogy van egy logoval hímzett pólóm. Ez még csak a prototípus, de nagyon tetszik. Mivel nem járok vásárokba, még csak nem is nagyon hirdetem, hogy ezzel foglalatoskodok, így csak passzió, úri hobbi a "cégéres hacuka" -hiszen cégről nem is beszélhetünk.
Kevés helybéli ismerőseink egyike (Gentischer Kati) műhímzéssel foglalkozik, ő készítette. Az ismerettség onnan ered, hogy a készülő szekrényünk alapanyagait tőlük rendeltük meg. Férje ura (Steinmetz Zoli) ugyanis bútorkészítéssel foglalkozik. Ma hoztam el Katitól a kész remeket, és bár az alátétfólia eltávolításához illett volna kimosni, nem állhattam meg, hogy ne abban tekerjek haza.
Azt teljesen véletlen volt, hogy amikor átmentem Katihoz, volt a puttonyomban néhány darab a frissen elkészült szappanokból. Ahogy az is teljesen véletlen volt, hogy egy kedves ismerőse épp szappanra vágyott... Egyébként pedig így néz ki az elkészült munka:
Ugye milyen jó? És akkor a leleplezés másik része: Minden megkeresésre, levélre, kérdésre válaszolok a tehetségemhez mérten. A levelet szépen aláírom, és elküldöm. Majdnem minden esetben olyan viszontválasz érkezik, hogy nohát..., pasi és szappant készít?
Ez volnék én, a szappankészítő, aki egyébiránt a Zefir névre hallgat baráti körben. Igen, férfiember létemre kifejezetten szeretek szappankészítéssel bíbelődni :) Ahol tanultam a szappankészítést, ott is én voltam az egyetlen pasi. vagyis nem, a második napon valakit elkísért a férje is, engem pedig a feleségem, aki még nem is a feleségem hivatalosan, de az egyszerűség kedvéért mindig ezt mondom róla.
Pontosan egy éve volt, hogy az első olyan szappant készítettem, amit bátran oda mertem adni másnak is. Azóta sok mindent kipróbáltam, és nem akarom elkiabálni, de még a rossznak induló szappanokat is sikerült helyrehoznom, a folyamatból pedig sikerült sokat tanulnom. Nem alacsony a saját mércém, de kidobnom még -lekopogom, egyetlen elkészült tömböt sem kellett.
Nem kereskedelmi mennyiségben készítem a "portékámat", de azért arra elég, hogy az ismerősöket, barátokat, és egy-egy érdeklődőt néha megkínáljam vele. Meg persze saját magunkat, mert természetesen mi mást használhatna a szappankészítő családja, mint a saját szappant?
Motoszkál a fejemben, a semmiből céget építés, de még nincs meg az első, és talán legnehezebb lépésekhez a kellő elszántság, vagy eltökéltség és/vagy az anyagi fedezet. Így gyakorlati haszna ugyan nincs a kihímzett pólónak, de mégis jóleső érzés volt belebújni. Azt pedig nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő :)
Különvélemény