Túl kíváncsi voltam, de nem kaptam választ a kérdésemre. Helyette elmondok én néhány dolgot.
Gyerekkoromban csak "a szappan" volt. Kék Vörös, baba, ilyesmik. Kiskamaszként találkoztam először illatosított pipere szappannal. Nagyon új volt, az osztrák ismerőseink hozták. Aztán jött az amo, Fa, 8x4... meg a Ritter farmer. A szappant akkor utáltam meg (szappankészítő létemre bizony volt ilyen), amikor divatba jöttek a baktériumok 99%-át elpusztító, fertőtlenítő, antibakteriális szappanok. A kezem szárazzá vált repedt rajta a bőr, viszketett... utána évekig nem használtam szappant. És azt hittem, hogy az én bőrömmel van baj, mígnem másoktól is ilyesmiket hallottam.
Sokáig tusfürdővel mosakodtam. Órák, akár fél nap múlva is áradt rólam az illata. Az jó, legalább nem vagyok büdös. Kis ára volt csak: fürdés után úgy éreztem, mintha meztelencsigával dörzsöltem volna be a bőröm. Csúszós volt és a természetességnek nyomát sem mutatta. Van aki azt mondta, hogy ő bizony a tusfürdőjét le nem cseréli szappanra, mert a tusfürdőtől olyan kellemes a bőre tapintása. A szappan meg mintha leszedné a bőre tetejét is.
Mindenféle dörzsiket (mákot, virágzatot, szirmokat, fűszereket, agyagot, zablisztet) azért teszek a szappanba, hogy pont ezt tegyék. Szedjék le a bőröm külsején lévő, elhalt réteget. Ha az ottmarad, akkor kiváló táptalajt nyújt mindenféle ártó kórokozóknak, gombáknak, baktériumoknak. Ezek aztán jól elszaporodnak, megfogják a zsírt, eltömik a pórusokat. Szóval aminek menni kell, az menjen!
Szappanos fürdés után az a kicsit tapadós érzés (amit egyesek összekevernek a szárazsággal) a friss, élő bőrünk. Szárazra törlés (helyesebben mondva a víz felitatása) után kényeztethetjük mindenféle földi jóval! A víz és a szappan megtisztít a kosztól, a dörzsi az elhalt rétegtől, ezzel előkészítve a folytatást. A megpuhult, ellazult, bőr kész rá, sőt szomjazza, hogy tápláljuk. Ha már eljutottunk a natúr, esetleg a saját készítésű szappanig, akkor talán nem sok választ el attól, hogy kipróbáljuk nagyanyáink módszereit. Mondjuk én nem, de a kedvesem igen. Avokádó maszkot, cukros arcradírt, uborkát a szemre... Annál jobb, üdébb, frissebb kence nincs, mint maga a hatóanyagokkal teli zöldség!
A legdrágább kozmetikumokban is legfeljebb 5, azaz írd és mondd: öt százalék hatóanyag van! Az uborka meg 100 % uborkát tartalmaz... Hiszed vagy sem, de az uborkás szemránckenőcs kevesebbet tud, mint egy szelet uborka. Az lehet, hogy a drága kozmetikumnak jobb a marketingje, de próbáld csak ki!
És ha már a dörzsi szóba került, a jóságáról hadd beszélek: Nem ugorhatom át, hogy a kedvencem a mák. Finom, gömbölyű szemcséi nem sértik fel a bőrt, nem irritálják, nem bántják, de határozottan átdolgozzák. És nem csak az elhalt sejteket szedi le, de az élő bőrt határozottan jótékony masszázsban részesíti. Ettől felpezsdül a hajszálerek vérkeringése, és élettelivé válik. Nem beszélve arról, hogy a friss és bőséges vérellátás a bőr védelmének elengedhetetlen hadtáp vonala! Megfelelő vérellátás nélkül egyszerűen nem létezik hatékony védekezésre képes bőr. Márpedig a gonosz kemikáliáktól megszabadított és felpezsdített bőrünk meghálálja a jószolgálatot.
Azért a házi szappan mást is tud. Drágám minden télen arra panaszkodott, hogy pikkelyes lesz a lábszára, amint beáll a hideg. Ilyenkor aztán kifejezetten kellemetlen a borotválás. Kipattog, vörös és fájó pöttyökkel teli, szóval tényleg kellemetlen. Aztán lehet vacillálni a bunda és a vérző sebek közt. Viszont amióta háziszappannal fürdik, ez megváltozott. A telet még most is megérzi a bőre, de ma már nem esik gondolkodóba, amikor borotvát ragad a szőr ellen. A változás amit még elmesélt, hogy a szőrszálak nem nőnek a bőre alá, ezért nem sérti fel a borotva pengéje. Az epilátorról is mondott valamit, de nézzétek el nekem, hogy nem emlékszem már rá. Mégiscsak férfi volnék és a szőrtelenítéshez kevéssé értek.
A tisztálkodástól függetlenül, egyéb hozadéka is van a szappannak. Amióta nem tömöm agyon a bőröm mindenféle színes szagos vackokkal, azóta mintha más lenne a szagérzékenységem, de még az ízlelésem is. Ebben persze biztosan az is közrejátszik, hogy egy hónapja letettem a cigarettát.
Tudom, hogy az íz érzékelés nagyrészt a szaglásból ered, de a változás mégis meglepett. A legtöbb bolti kozmetikum úgy készül, mint az ízfokozott élelmiszerek. Egyre intenzívebb élményt vár az egyre tompultabb érzékszervei miatt a fogyasztó. Észrevettétek például, hogy a gyümölcsök egyre édesebbek? A narancstól konkrétan összeragad az ember szája, miközben citrusféle léte ellenére egyre kevésbé savanykás. Állítólag erre van igény, ezért az ilyen hibrideket részesítik előnyben a termelők. Mert eladhatóbb.
A kozmetikai ipar is csak pénzből él, és ha a vásárlók tudatosan és tömegesen kezdik kerülni a mérgeket, vagy veszélyes, vagy esetleg csak felesleges, netán kifejezetten a függőségért használt anyagokat, akkor a kozmetikai ipar, a saját jól felfogott profit érdekétől vezetve felhagy azok használatával. Persze félő, hogy lesznek újabb anyagok és tisztességtelen, a fogyasztót sértő gyártók, így a "harc" a fogyasztó pénztárcájáért újra folytatódik.
No de!
Akár ki is léphetsz ebből az őrült színjátékból. Bolti kence helyett használhatsz saját kencét, vagy Uram bocsá' friss zöldséget; színes, szélesvásznú, és erősen szagos ipari szappan helyett háziszappant. De akár meg is tanulhatod magad is a készítését. Isten bizony az sem ördöngösség, és sokfelé lehet sokféle tanfolyamot találni.
Ha ezek után mégis kedved támad megosztani a tapasztalataidat, megteheted kommentben, vagy küldd el a zefirszappan@gmail.com címre
Különvélemény