Reggel gyorsan felszeleteltem az új illatú karácsonyi fűszeres szappant. Attól új az illat, hogy a cassia olaj helyett ceyloni fahéj olaj van benne. Nekem tetszik, kedvesnek tetszik, valószínű annak is tetszeni fog, aki az előző turnust nem ismeri.
Az illata leginkább egy finom almás sütire emlékeztet, tele van friss gyümölcsösséggel. Ettől, pontosabban a gőzölgő rácsos almás pitét idéző illatról nekem a későnyár jut eszembe róla. Az okozza a változást, hogy meglepően eltér a valódi fahéj illata a nálunk fahéjként ismert cassia illatától. Amikor mi magyarok fahéjat emlegetünk, akkor a cassiára szoktunk gondolni.
Egészen most karácsonyig én sem tudtam, hogy amit fahéjnak ismerek, az valójában csak olyasmi. A két növény már ránézésre is jól megkülönböztethető. Az általunk ismert fahéj (cassia) egy tömör kéreg réteg, az eredeti pedig olyan, mintha papír vékonyságú lapocskákból lenne feltekerve.
Akkor találkoztam a ceyloni fahéjjal, amikor a karácsonyi ajándék teát állítottuk össze. Megkedveltem a friss gyümölcsös, lágy illatát, aromáját, de ha sütiről van szó, akkor a jövőben is marad a régi, jól bevált cassia.
És az update tegnapról:
Az ajakápoló, a testápoló, és a fürdőgolyók nagyon jól sikerültek, ellenben a folyékony szappan mégsem az igazi. Reggelre a szappan egy viaszos, vízben oldhatatlan csomó formájában csapódott ki az elegyből. Az elképzelhető, hogy a már a tartályban lévő bolti cucc valamilyen összetevője okozta. A receptgazda azt tanácsolta, hogy használat előtt fel kell rázni, szóval bizonyos mértékű kiülés normálisnak tekinthető. legközelebb egy kisebb mennyiséggel újra megpróbálkozunk, de nem keverjük a házit a boltival.
Különvélemény