Nem hittem volna, de elfogy a geránium szappan. Ennek a szappannak lassacskán történelme van.
Úgy kezdődött, hogy a tejben nem oldódott fel a lúg. Szűrőn át öntöttem formába, de végül nem akartam kockáztatni. Inkább újrahasznosítottam, pontosabban kisóztam az egészet. Úgy tudom, nincs más módszer arra, hogy a nyers szappantésztában maradt kristályos lúgot eltávolítsuk. A művelet után újra formába öntöttem, addigra az illata nem tetszett.
Nem is használtam másra, mint kézmosás, mert a kisózás után kapott színszappan nem sokat tartalmaz azokból a jóságokból, amik eredetileg benne voltak. Viszont remekül tisztít.Nem gondoltam volna, hogy háromnegyed év elteltével, amikor az utolsó darabot viszem a mosdóba, nosztalgikus érzések töltenek majd el.
Egyébként a blog fejlécében is egy szelet geránium szappan látható. Mára pedig még szebb (-érdekesebb?) lett, ahogy a rózsaszirmok színe átivódott a szappanba. Mintha rozsdás volna. És az illata is egészen megnemesedett a hosszú érésben. Azt persze nem mondom, hogy csak az ismétlés kedvéért készítenék megint egy ilyet. A rózsaszirom sem vált be, még a biztosan lúgtalan színszappan is egy pillanat alatt elöregítette a csodás, bordó szirmokat.
Végül úgy is csak a szép emlékek maradnak meg, isten veled geránium szappan :)
Különvélemény