Alig győztem kivárni a reggelt, hogy végre felszeletelhessem a szappant. Már este kivettem a formából, de még 10 órát hagytam pihenni a vágás előtt. Sikerült amit szerettem volna, ha nem is pontosan úgy, ahogy vártam, de igazán szép lett. Kattints, ha érdekel!
A korábban levagdosott rúdvégeket mindig elteszem, hogy a mindenillatú szappant díszíthessem vele. Azt mindig elmondom (most is), hogy a mindenillatú attól az ami, hogy az elkészült szappanrudak végét levágom, elteszem és ilyenkor kis kockákra vágva használom fel. Így aztán a friss, illat és színmentes masszát mindenféle illatú darabkák töltik meg. Ez később, a használat során is egy picit érezhető marad. Most a kockák mellé került bele forgács is, mert újabban a használatra kész szeletek éles peremeit egy konyhai hámozóval le szoktam húzni.
Már írtam, hogy ezúttal a darabkákat kissé bevizeztem egy szűrőben, lecsepegtettem, és kakaóporral meghintettem. Kiborítottam egy tálcára, amit ezután bedugtam az ötven fokos sütőbe. Nem akartam, hogy a hideg kockák túlságosan lehűtsék a masszát.
Sikerült elérni azt a jól strukturált szerkezetet, amit a kakaós bevonástól reméltem, de azt nem sejtettem, hogy a kisebb forgácsok hogyan fognak viselkedni. Na ők lettek a sötét pöttyök. Amúgy ez a halvány barnás árnyalat pedig annak köszönhető, hogy a kockákról valamennyi kakaópor belekerült keverés közben a masszába, de azért nem tudott benne nagyon feloldódni. Ettől olyan a színe, mint egy sztracsatella fagyinak
Egyébként nekem tetszik!
Különvélemény