Kezdjük az elején. Egy recept kilőve, vagy erős átgondolásra szorul. Kipróbáltam a ricinus és méhviaszból készült kenőcsöt. Tudom mit ronthattam el, de ez erősen rossz lett. A bajuszomra kenni sem volt egyszerű, aztán úgy tűnt, soha többet le nem jön róla. De legalább tornádóálló! Kár, hogy eközben ragacsos és csúnyán ki is ült a szőrszálakra. Egyet el kell ismerjek, nagyon jó lett az illata! Kiindulási alapnak ez meglehetősen gyenge, de nem abból a fából vagyok faragva, akit ez eltántorít.
Azzal kezdtem, hogy tudom mit rontottam el. jelentem hiba kijavítva, második kence elkészült, felkentem, sokkal jobb. Azzal még mindig nem vagyok tisztában, hogy miként kell viselkednie egy bajuszpedrőnek, hogy milyen a jó pedrő állaga, még azt sem tudom, hogyan kell jól használni a jó pedrőt.
Azt viszont érzem, hogy ez a második adag finoman eloszlik az ujjaim alatt, könnyen felkenhető és minden bizonnyal a benne lévő ricinus olaj ápolja a bajuszt. Formázónak nem vagyok biztos, hogy beválna, de mire lesz mit formázni az orrom alatt, addigra kikísérletezem a pedrőt is. Technikailag még nem kifinomult a készítési metódus, Nem vagyok hozzászokva a parányi mennyiségekhez. Az állaga sokkal szebb lenne, ha tovább kevergethettem volna, de így is sikerült eléggé homogénné elegyítenem a hozzávalókat.
Vállalkozást erre a kencére még nem építenék, de legalább megerősített abban, hogy érdemes kísérletezgetni. És mivel nincs bajuszos ismerősöm, ezért kénytelen leszek magamon kipróbálni. Ergo bízom benne, hogy 1.) a ricinus kifejti áldásos hatását mind a növekedés, mind pedig a puhaság tekintetében 2.) ami még fontosabb, hogy a várt bajuszosodást a drágám kellő mértékben képes lesz tolerálni. Ennek érdekében viszont tényleg jól ápoltnak kell lennie az újdonsült ékességnek +nekem is meg kell tanulnom kulturáltan együtt élni a bajusszal. Gondolok itt például a táplálkozás és bajusz korrelációra.
Továbbra is várok olyan recepteket, amiket kipróbálhatok és megoszthatok másokkal.
Különvélemény