Járok kelek a virtuális nagyvilágban. Nézelődöm, olvasgatok. Folyton érdekességekre lelek, most például a bajuszpedrőre bukkantam. Tudva levő, hogy valamiféle bajuszt magam is hordok, bár különösebben nem pödörni valót. Meg aztán ma már bajuszpedrőt sem egyszerű találni.
Boldog volnék, ha legalább néhány bajuszpedrő receptet sikerülne begyűjteni! Ha megosztod a bejegyzést, az talán eljut valaki olyanhoz, aki tud receptet küldeni:) Köszi! :)
Viasz, zsír és velencei terpentin összeolvasztása és elkeverése útján kapott - eredetileg magyar- kozmetikus készítmény. Viaszt fehéret vagy sárgát használnak. A zsír helyett esetleg vajat v. olajat, a terpentin helyett kopaivabalzsamot v. damár-gyantát alkalmaznak A B.-t illóolajokkal s perubalzsammal szagosítják. Különféle színüre megfestve árulják. Nálunk a tiszaujlaki bajuszpedrő a legismertebb. Az ú. n. magyar bajuszpedrő úgy készül, hogy viaszt, gummi s szappanport, vízzel enyhén megmelegítenek és a megolvadt tömeget a kihűlésig folytonosan kevergetik, hogy a viasz igen apró csöppecskékre oszoljék szét. A B.-nek ezt a fajtáját zárt edényekben kell tartani, mert a levegőn kiszárad s megkeményedik.
Berecz Edgár egyik írásában a következőképp állít emléket a bajuszpedrőnek.
A SZÉKELY PARASZT NÉMETORSZÁGBAN ** AMIKOR ÉRIK A BANÁN / részlet
A bajuszpedrõ kenõcs
A régi világban a bajusz vagy a szakáll a székely férfiember ismertetõjele volt. A felcseperedett legénykék akiknek orra alatt kinõtt az elsõ legénytoll, nagy buzgalommal húzták, sirítették és kenegették a galambfióka-pihéket. Rossz nyelvek szerint kívül mézzel, belül tyúkszarral kenegették, hogy jobban nõjön. Késõbb a berukkolás körül már komolyabbra fordult a kenegetés. Ezt úgynevezett bajuszpedrõ kenõccsel végezték.
Íme a recept aki megkívánja:
Szükségeltetik egy rész kecskefaggyú, egy rész méhviasz és pár csepp illóolaj. A faggyút kiolvasszuk vízben, leszûrjük, majd hozzákeverjük a méhviaszt és vigyázva fõzzük. Végül leszûrjük, gézen kétszer átszûrjük és belecsepegtetünk kevés illóolajat. Ha megszilárdult, már lehet is kenegetni.
Régebb minden fiatalembernek megvolt a maga titkos receptje és saját illatanyaga. Ha az esti táncban a lány fenyõillatot érzett a legény bajuszán, akkor biztos lehetett, hogy Miskával táncol, ha meg akácillat ütötte meg az orrát, akkor Dénes volt a táncoltató.
Manapság már nincs akkora divatja a pödört bajusznak, sokan a beretvált áll módit követik, s megtagadva a hagyományokat csupaszon szaladgálnak. Ahogy Kovács Jenõ barátom mondaná "mint a szopós borjú, csak az hiányzik, hogy a nyelvével egyet kanyarítson az orra felé".
Berecz Edgár, alias Hoca Rasid Celebi egyéb iránt igen érdekes ember, de nem feltétlenül szappan -akarom mondani bajuszpedrő ügyben.
Ez talán még belefér ebbe a férfias bejegyzésbe, egy kis "karikás tzennyolcassal" -ha már fennebb is mutattam a páncél másik férfias részét (a bajuszt). Egyébként keresem a recepteket, de nem nagyon (nagyon nem) találok. Olyan oldalakat kapok csak, ahol valaki, valamikor csinálta, de már nincs, nem gyártja és az is elfogyott rég... egyébként is recept nélkül volt az írás. Pedig a bajuszpedrő híres volt, és magyar találmány! Még a magyar bajusz (pont hu) oldalon is csupán ennyit leltem: /... "A hagyományőrző huszárok között is elterjedt egy régi recept, mi szerint némi birkafaggyú, méhviasz és levendulaolaj megfelelő arányú elegyítésével lehet előállítani a bajuszt egész nap a kívánt formában tartó pedrőt." .../
Aki receptet tudna küldeni, az ne restelljen klaviatúrát ragadni! (zefirszappan@gmail.com címre várom szeretettel a recepteket) Ha nem ismersz receptet, még mindig segíthetsz egy megosztással! Előre is köszönöm!
A bejegyzésben szereplő páncélok a Royal Armory Museum leeds-i gyűjteményében láthatók.
Különvélemény