Hát eljött ez is! Nem mondom, hogy különösebben örülnék neki, de várható volt, hogy bekövetkezik egyszer.
Tegnap este bizakodva, úgy tűnik elbizakodottan raktuk el pihenni a formába öntött mézes szappant. Már beszéltem róla, hogy a mézes szappan hajlamos a túlmelegedésre. Eddig ezt úgy előztük meg, hogy pár percre a hűtőbe tettem a nagyon felmelegedő szappant. Ez persze a megfázást kockáztatja, de eddig sikerült eltalálni a még pont jó hűtést.
Tegnap nem hűtöttük, gondoltam elég lesz, ha nincs nagyon bebugyolálva, de nem volt jó ötlet. Reggelre azt tapasztaltam, hogy vékony olajréteg úszik a kész szappan tetején. Egyből tudtam mi a hiba. Mégis csak be kellett volna hűteni, ahogy eddig is. Azért sajnálom, mert amúgy a szappan finom lett.
Szerencsére nem durva elválás történt, csak egy kis kiülés a tömb legfelső rétegében. Azt ugyan le kellett vágjam, de a szappan nagy része megmaradt. Ezek most olyan 90-100 grammosak lesznek, ami még mindig elfogadható.
Sajnos azt nem mondhatom, hogy ez egy első osztályú szappan, de arra jó lesz, hogy itthon elhasználjuk. Egyébként láttam már olyan fázis szétesett szappantömböt, amiből a szeleteléskor ömlött ki a sok lé, a közepén pedig egy hatalmas lyuk tátongott. Az tényleg nem volt szép látvány, az enyém még egész istenes.
Egy csúnyán fázis szétvált szappant össze kell keverni, újra kel olvasztani és önteni, de az újraolvasztásnál az eredetileg várt pozitívumok és jóságok részben elvesznek. Valamit valamiért -legalább nem a teljes szappantömb vész el!
Nos: egyrészt készült saját használatra egy tömb mézes zablisztes, finom illatú szappan, másrészt tapasztalat, hogy a mézes szappan mindenképp törődést igényel... Érdekelne, hogy másoknak milyen tapasztalatai vannak a mézes szappan készítéséről. Meg persze kíváncsi vagyok a műhelytitkokra is, hátha lesz olyan, aki elárulja a sajátjait :)
Szeptember nyolcadikáig meglátom, hogy alakul az érés során...
Az elkövetett hibák nem a sors csapásai, hanem szerencsés ajándékok, amikből új dolgokat tanulhatunk (vagy arra figyelmeztetnek, hogy ne feledjük azt, amit már tudtunk).
Különvélemény