Először is el kell mondjam, hogy szerintem a szappankészítés kicsit mágia, kicsit tudomány, kicsit alkímia, kicsit varázslat. Persze mindezt meg lehet fogalmazni tudományos igényességgel is, de a varázslat akkor is varázslat. Márpedig alkotni varázslatos dolog, akár tudományosan, akár boszorkányosan fejezzük ki magunkat.
A szappankészítés számomra egyik legizgalmasabb része, leszámítva az összes többi legizgalmasabb részt, az illatok kikeverése. A szauna (kényeztető) szappan, a süti illatú, vagy éppen a mézvarázs (újabban varázslatos illatú mézes) szappan illatát több illóolajból kell gondosan kikeverni.
Némelyik keverék egyszerűbb, de a tegnapi mézes szappan illata eléggé összetett. Van benne pacsuli*, édesnarancs, levendula, fenyő, ázsiai citromfű és pár csepp szegfűszeg. A pontos mennyiségeket nem mondom meg, mert nincs pontos mennyiség. Orra megy, ahogy épp az adott pillanatban az érzések befolyásolnak. Igen, a szappankészítésben nekem sok mindent az érzések határoznak meg. Így aztán ahányszor eddig ez a szappan elkészült, annyiszor lett kicsit más, egyébként mindig hasonló, de legfőképp nagyon finom illata.
A recept a már megszokott, egyenlő arányú (a négy alap) zsiradékok, amihez jön 38% víz, 5% méz, és 5% túlzsírzással számolva a lúg. A kissé felmelegített mézet a ("trace") puding állapotnál tesszük hozzá, aztán az illóolaj keveréket, ezzel is alaposan elkeverjük, majd a formát félig töltjük, kurkumával vékonyan meghintjük, és jöhet a massza másik fele a tetejére.
A mézes szappan nagyon hajlamos a túlmelegedés miatti fázis szétválásra, ezért rendszeresen ellenőrzöm, nem túl forró-e. Ha túl melegnek találom, akkor kicsit bemegy a hűtőbe. Ez persze lutri, mert azt sem szabad hagyni, hogy megfázzon. Akkor morzsálódó lesz a végeredmény, ami jócskán rontja az élvezeti értékét és a minőségét is.
Tudományos igénnyel persze most nem mennék bele ebben a témába, annál is inkább, mert nincsenek tudományos érvényű ismereteim ezzel kapcsolatban. Pedig érdekelne, milyen folyamat is zajlik ilyenkor, és hogy ezt a folyamatot miként tudom, ha nem is uralni, de az ellenőrzésem alatt tartani.
No de most ott tartunk, hogy tegnap formába öntöttük a szappant, ma délelőtt felszeleteltük és már nincs más hátra, mint a 42 nap érlelés. Azt már fél lábon is kibírjuk, nem?
_________________
* pacsuli: a pacsuli, minden ártó szándékú igyekezet és félreértés ellenére sem olcsó kölni, hanem egy nagyon érdekes, majdnem meghatározhatatlan illatú olaj. A pacsulicserjéből állítják elő. Ha le kellene írni az illatát, akkor úgy jellemezhetném, hogy nehéz, mély, föld jegyű illat, az avarral borított erdei talajra, korhadó fára emlékeztető jegyekkel. Ha már parfüm, a pacsulit előszeretettel használják a mély, elegáns, érett nőknek, vagy macsó férfiaknak készített illatkompozíciók alkotójaként. Régen dohányzó helyiségek levegőjének frissítésére is szolgált, mert a dohányfüstöt jól ellensúlyozza.
Különvélemény