A boszorkánykonyhában nem csak mérgeket lehet keverni, sőt! És a boszorkány sem feltétlenül gonosz, rusnya öregasszony. A népi gyógyítók, javasok, füvesek ismerték a természet titkait, használták erejét. És értettek a pszichológiához is.
Történt egyszer, valahol nagyon régen, hogy a táltos és segédje elmentek egy gazdához, akinek a tehene igen rosszul volt. Vizsgálgatták az állatot, majd a táltos elővette kellékeit és hozzáfogott a gyógyításhoz. Énekelt, hadonászott a levegőben a kezében lévő csokor varázsfűvel, bűbájos cseppeket köpött a tehén bizonyos fertályaira, végül egy marék gyógynövényt dugott a jószág pofájába.
Gazd'uram illendően megköszönte a segítséget, a gyógyítók pedig elmentek. Út közben a segéd aztán csak rákérdezett, hogy minek kellett ez a sok hűhó, a füstölés, táncikálás, amikor a betegséget csak a legvégül megetetett gyógynövények gyógyítják meg. Az összes többi csak hazugság, szemfényvesztés!
Fiam, neked még sokat kell tanulnod! A "műsor" nagyon fontos volt! A tehén tudja, hogy attól a marék növénytől meggyógyul, de valamitől a gazdának is el kell ezt hinnie! A gyógynövények segítenek a bajban, de a gyógyulást nem csak akarni kell, hanem hinni is kell benne! Már pedig, ha a hókuszpókusz segít abban, hogy hidd a gyógyulást, akkor nem szemfényvesztés.
Persze nem minden a "műsor", mert egy csepp bűbáj, egy kis titokzatosság mégis van a szappankészítésben. Tegnap végül nem készült el a másik két tömb. Ma viszont, hajnalban kimértem a zsiradékokat és beleraktam a fűszereket, hadd járják át az aromák a szappan alapot.
Aztán a tálat megmutattam a felkelő napnak, hogy a fénye átjárhassa az olajokban fürdőző fűszereket. Közben elmormoltam néhány varázsigét is, csak amolyan házi áldás féléket, mert abban hiszek, hogy ez is belekerül majd a szappanokba. Hát ettől boszorkánykonyha az én kis szappan kifőzdém :)
Különvélemény