Eddig arról írtam, hogy milyen szépek és jók lettek végül a szappanok, Be kell vallanom, hogy két eset is előfordult, amikor ki kellett javítani valami hibát. Egy ízben pedig kifelejtettem készítés közben az illóolajat, szerencsére, mert a végeredmény még jobb is lett így! Biztos vagyok benne, hogy a hibákra szükség van a fejlődéshez. A hiba nem ellenség, hanem megoldásra váró feladata. A megoldások pedig néha egyszerűbbek, mint gondolnánk.
Igazán nagy hibát persze eddig nem követtem el, egyetlen formába öntött szappant sem kellett kidobni. Elmesélem mit rontottam, és hogyan hoztam helyre.
Először is a rózsaszörp szappan.
A tearózsa szirmokat felfőztem, amig azok elvesztik színüket és a víz megpirosodik. A lét hagytam kihűlni, majd ezzel oldottam a recept szerinti mennyiségű lúgot. Azt rögtön láttam, hogy a gyönyörűséges bíbor színt a lúg azonnal elreagálja. Összeöntöttem a kellő hőmérsékletű olajokkal és elkezdtem keverni. Pudingosodásnál belekevertem a masszába a rózsaszirmokat is, azok is nyomban megfeketedtek. A formába öntés, kihűtés, kivétel és szeletelés nem tartogatott meglepetéseket, de sem az illata, sem a külleme nem tetszett igazán. A száradási idő kétharmadán túl volt már, mire megszületett a döntés.
A felvágott darabokat lereszeltem, tepsibe tettem és a sütőben elkezdtem újraolvasztani. Mikor a teteje elkezdett felhabzani, kivettem a tepsiből és összegyúrtam rengeteg (egy zacskó) őrölt fahéjjal, és belegyúrtam még néhány csepp fahéj illóolajat is. A kész masszát újra formába töltöttem és igyekeztem alaposan lepréselni, hogy később ne essen szét. Miután kihűlt, felszeleteltem. Az eredmény pompás fahéj illat és tetszetős küllem. Az operáció sikerült!
Különvélemény